Szavakkal zsonglőrködik Tóth Tamás Boldizsár film- és könyvfordító, aki a Harry Potter-sorozatot is átültette magyarra. De mi lesz, ha megöregszik a nyelvtudása?

Hírnév

Nagyon furcsának tartja az ismertséget, és kimondottan zavarba hozza, ha bárhol „híres emberként” kell megjelennie. Amikor például meghívják egy könyvtárba – író-olvasó, pontosabban fordító-olvasó találkozóra –, Tóth Tamás Boldizsár igyekszik lazítani a helyzeten és teljesen hétköznapivá tenni a beszélgetést.

Annak azért örül, hogy a Harry Potter-sorozat kapcsán nemcsak a gyermekirodalom került előtérbe világszerte, hanem a fordítók munkája is. Szembeszökő volt idehaza is a varázslótanoncról szóló könyvekben, hogy a fordítónak hozzá kellett adnia a magáét a szöveghez, magyarul nem létező szavakat kitalálva.

Minőség

Belülről jövő maximalizmus van Tamásban. Amikor moziba szinkronizál egy filmet, sokkal pontosabban kell dolgoznia, mint egy videoszinkronnál. A mozi hatalmas filmvásznán nagyon figyelni kell ugyanis a szájmozgásra, amely a kis tévéképernyőn kevésbé látszik. Ám Tamás csak akkor érzi jól magát, ha a videofilm szinkronját is ugyanolyan aprólékosan, gondosan írja.

Legyen büszke a munkájára, és örömmel olvassa újra, mielőtt leadná a kiadónak: ezt már a könyvek fordításánál várja el önmagától Tóth Tamás Boldizsár. Alighanem ennek köszönhető, hogy az olvasók is falták a Harry Potter magyarra átültetett szövegét, benne olyan nyelvi leleményekkel, mint a durrfarkú szurcsók, a zsupszkulcs vagy a hoppanálás.

Szereti annyira a munkáját, hogy közben nem azon töpreng: hány ember ellenőrzi majd, hogy szöveghű lett-e a fordítás. Merthogy akadnak ilyen rajongók is, akik aztán leveleket írnak a könyvkiadónak vagy a filmforgalmazónak.

Nyelvek

Nyelvtanár volt a nagyapja nővére, ő kezdte Tamást ötödikes korában németre tanítani. Édesanyja unszolására került később a Madách gimnázium angol tagozatára; az osztályfőnök legelső osztályába járt az anya, az utolsóba Tamás. Pedagógus nem akart lenni, de végül tanár szakon végezte el az angol–német szakot. Érezte azonban, hogy sem a korán kelés, sem a rendszeres „színpadi szereplés” nem neki való, így csupán a gyakorló tanításig jutott el.

Taksony

Benősült ebbe a faluba. A felesége a csoporttársa volt 1988-tól az ELTE-n, tizenhárom éve házasodtak össze. A nagyobb fiuk tizenegy, a kisebb kilencéves. Taksony viszonylag új részén élnek, amely negyed évszázaddal ezelőtt még kukoricás volt.

A vidéki csendbe beleszeretett Tamás, aki a Blaha Lujza tér közelében nőtt föl. Rákóczi úti lakásukban időnként arra ébredt, hogy a busz megremegteti a falakat. Most már csak akkor jön Budapestre, ha nagyon muszáj. A felesége egy pesterzsébeti két tannyelvű gimnáziumban tanít németet, ugyanott, ahová annak idején diákként járt.

Fordítás

Még egyetemista korában kapott fordítási munkákat az InterCom filmforgalmazó cégnél – a karrierje filmek fordításával kezdődött. Sok Disney-rajzfilm szinkronszövegét ő készítette, és a dalbetétek magyarítása külön kihívásnak bizonyult: nemcsak a rímeket kellett megőriznie, hanem a magas és az alacsony hangrendű hangokra is ügyelnie.

Világéletében figyelte Tóth Tamás Boldizsár, hogyan jár a színészek szája a szinkronizált filmekben. A fordítások stílusa (akár a beszélt, akár az írott nyelvben) mindig is izgatta. Szeret szépen fogalmazni, néha ki is nevették, ha angolul vagy németül túl választékosan fejezte ki magát. Mindegy is; a lényeg, hogy ha fordítást készít, senki se figyeljen fel arra, hogy a szöveg eredetileg nem magyarul íródott.

Ebben a szakmában mindig bizonytalan, hogy mennyi munkát kap. Még így is, hogy a Harry Potter-könyvek „fordítócelebbé” varázsolták. Válságtól sújtott kulturális terület: így nevezi Tamás a fordítást. Befolyásolja a jövőjét az is, hogy egy napon nem érzi-e úgy, kiöregedett a szakmájából – nem biztos benne, hogy egy húszéveseknek szóló filmet hatvanévesen is jól le tud majd fordítani.

Filmek

Sosem volt nagy filmrajongó, a filmnézés nála a munkára korlátozódik. Ilyenkor viszont a változatosság gyönyörködteti. Öt napig-egy hétig tart, amíg elkészíti egy szinkronizált film magyar szövegét, utána jólesik filmfeliratokat csinálni, aztán pedig lefordítani egy könyvet, ahol nincsenek technikai kötöttségek.

Szabadságot ad neki a szinkronizálásnál, hogy nyugodtan eltérhet az eredetitől; a szöveget a gesztusokra és a szájmozgásra kell megírnia. A feliratírásnál az okozhat fejtörést, miként foglaljon össze egy elhadart mondatot három szóban.

A legszörnyűbb akciófilmet is meg tudja kedvelni, és sajnálja, amikor véget ér. Csak úgy tud jó szöveget alkotni, hogy teljesen beleéli magát a filmekbe. Igaz, most, hogy már a százötvenediken is túl van, összemosódnak az emlékei. Néhány kedvencet azért rögtön fel tud idézni: Csillagok háborúja, Avatar, az animációs világból a Jégkorszak, a Toy Story. Különös érzés volt, amikor Szabó István rendező angolul forgatott filmjeit (A napfény íze, Az ajtó) kellett szinkronizálni.

Harry Potter

A Harry Potter-sorozatot körülvevő hírverés Tamás életére is nagy hatással volt. A hét kötet tíz éven át kísérte őt az életében, két hónapos intenzív „foltokban”.

Utólag már azt mondja, vegyesek az élményei a fordítással kapcsolatban. Amikor nagyon kellett rohannia, teljes remeteéletet élt; hatszáz oldalas könyvet rövid idő alatt lefordítani nem tartozik a kellemes elfoglaltságok közé. A kéziratokat ráadásul sosem kaphatta meg előbb, mint ahogy angolul megjelentek volna.

Ő készítette a Harry Potter-filmek szinkronját is, és a munkáját nagyban megnehezítette, hogy igazodni kényszerült a saját fordításához. Gyakran utána kellett néznie, hogyan szerepel egy-egy mondat a könyvekben, ám kiderült: egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt a szöveget az adott tempóban is el lehet mondani.

Szabadidő

Nem sok ideje marad a munka mellett. Az egyetlen rendszeres kikapcsolódás, hogy – immár harmadik éve – hétfőnként röplabdázni jár. És néha-néha biciklizni.

Bevallja, hogy esténként is dolgozik, és ha egyszer beletemetkezik a munkába, nehezen kel fel az íróasztaltól. Szerinte nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy az ember szabadidőt biztosítson magának.

Humor

Nagyon szereti a humort. Aztán rögtön az jut eszébe: milyen kár, hogy csak fordítja. Vagy ha kitalál is valamit, fordítási alapanyag kell hozzá. Előfordul, hogy „felturbóz” egy filmet, még több poént beleírva, mint amennyi az eredetiben van (a forgalmazók el is várják, hogy a vicces művek magyarul legyenek még viccesebbek). Ez történt például a Beverly Hill-dili vagy a Tökös tekés című vígjátéknál; Tamás siet megjegyezni, hogy ez utóbbi sokkal jobb film, mint a címe sejteni engedi.

Sajnálja, hogy mindez nem jön belőle csak úgy. Belső kényszer híján egyelőre nem próbálkozott az írással, még az íróasztalfióknak sem. Pedig milyen szép lenne, ha egyszer nem a könyv belsejében, hanem a gerincén szerepelne a neve. Addig is rakosgatja tovább a szavakat egymás mellé, mert persze ez is jó érzéssel tölti el. Az álmok még várhatnak.

Névjegy

TÓTH TAMÁS BOLDIZSÁR 1969-ben született Budapesten. Az ELTE-n végzett angol–német szakon, fordításokat készíteni már egyetemista korában elkezdett. Sok könyvet és még több filmet neki köszönhetően ismert meg magyarul a nagyközönség. A Harry Potter-könyvek reflektorfényt irányítottak nemcsak rá, hanem a műfordítói szakmára is.