Tegnap tartották a Great Expectations avagy a Szép Remények című film premierjét a BFI Londoni Film Fesztiválon, ahol a rendező Mike Newell (HP4 rendezője) mellett számos más színész és színésznő is megjelent, köztük Helena Bonham Carter (Bellatrix), Ralph Fiennes (Voldemort), Robbie Coltrane (Hagrid), Jessie Cave (Lavender) és Helen Barlow (Rose Weasley). Sok-sok képet róluk alább leshettek meg:

További képeket itt, itt, itt, itt és itt találtok.

Újabb videók jelentek meg J.K. Rowlingról (írónő), már megnézhető teljes egészében a Lincoln Centerben adott teljes interjú, valamint egy rövid részlet Charlie Rose-zal való beszélgetéséből:

Néhány napja Tom Felton (Draco) és Warwick Davis (Flitwick / Ampók) voltak a meglepetés vendégek a Channel 4-nek a Stand Up To Cancer című műsorában, ahol nem kevés pénz került jótékonykodásra. Sajnos a műsor videóját országunkban nem lehet megtekinteni, de itt van egy videó Tomról, illetve egy képet ide kattintva megnézhettek kettejükről.

Illetve egy újabb emésztésre váró részlet a Scholastic interjúból, ezúttal megint egy rajongó kérdésére válaszolva fejtette ki véleményét az írónő a trió kapcsolatáról:

"Webchat diák: Hogyan képzelted el először Harry, Ron és Hermione kapcsolatát, és hogyan változott ez benned a könyvek előre haladtával?

Rowling: Ez egy kiválló kérdés, mivel egy hosszú sorozat megírása egyre inkább szívünk csücskévé válik. Néhány író szerint a "karakterek pontok" a történetben, és nagyjából azt hiszem igazuk is van. Szóval adtam Harrynek két barátot. Két nagyon-nagyon különböző barátot. Ron a móka maga. De Ron egyben nagyon hűséges ember is. Ő egy nagyon emberi személy - bizonyos szempontból még emberibb is, mint Harry, aki valaki, aki egy hős. A hős gyakran kissé másmilyen; nem annyira embertelen, inkább egy letisztult formája az embereknek. Ők az egyetlenek, akiknek meg kell felelniük a küldetés eléréséért.

Szóval Ron lehet hogy inkább hasonlít egy valódi fiúra, hiszen vannak hibái. Ron meg tud ijedni és csodálkozni is tud, "Tényleg ismét ezt fogjuk tenni?". De ő mindig ott van Harry mellett. Ronnak egy problémája van - ami az ő illetve néha barátai problémája is - a bizonytalanság. Ron úgy érzi, hogy ő talán nem olyan jó, mint a testvérei. Nagy családból származik, és amikor találkozik és barátjává válik a varázsvilág legismertebb fiújának, Ronnak csak még több problémája felszínre jön. Eközben Ron a saját érzelmei után megy - szóval ez Ron karaktere és ez Ron szerepe a történetben. Ezeket a dolgokat már a kezdetektől fogva tudtam róla. Tudtam, hogy ez vezet majd a barátság felé.

Tehát Harry egy olyan fiú, akinek szüksége van a mókára, és ezt Rontól megkapja. Harry egyébként egy olyan fiú, aki bár sorsától vezérelve meg lett jelölve, még sem tud túl sokat. És ez az a pont ahol Hermione képbe jön. Hermione az aki mindig mindent tud. Harry kapott két barátot, akik pótolják hiányosságait. Hermione nagyon okos. Ő nem csak szimplán tudálékos, hanem tudja is mikor mit és hol keressen. De ő is végig megy egy úton a könyvekben. Így Hermione idővel megtanul ellazulni, ami főként Ron érdeme. Megtanulja, hogy az élet többől áll, mint könyvekből. Ez volt a legfőbb tanulság, amit megkapott, és ez egyre emberibbé teszi őt.

Már az első könyv idején tudtam ezeket a dolgokat róluk, és úgy gondolom ez szükséges is volt, mivel igen korán kifogytam volna az ötletekből, ha nem adom meg a lehetőséget nekik, hogy idővel változzanak, mint az emberek."

/Részlet az október 11.-én élőben közvetített Webcastból/

J.K.Rowling (írónő) nagyban reklámozza új könyvét, a The Casual Vacancy-t, így nem régiben láthattuk őt a CBS This Morning és a The Daily Show című műsorban. Ezeket alább meg is nézhetitek.

Illetve itt van egy újabb adag a fordításból. Mindenképp érdemes elolvasni:

"Scholastic: Emlékszel az első mondatra amit leírtál a sorozatban, valamint az utolsóra, és hogy mennyi idő telt el a kettő között?

Rowling: Nos, azt tudom, hogy a kettő között 17 év telt el. A Halál Ereklyéit 2007-ben fejeztem be - akarom mondani a szerkesztését. Azt nem tudnám megmondani mi volt a legutolsó szó amit leírtam, ugyanis miközben szerkeszt az ember, akkor sokmindent újra formál. Az első mondat, amit leírtam, arra emlékszem - ha mi arról beszélünk amit előzetes jegyzetként írtam fel. Ez ugyanis más, ha azt nézzük mi volt az első a nyomtatott könyvekben. Nem tudom pontosan felidézni, de ez egy helyről, Dark Hollowról szólt, amiből később Godric's Hollow lett. Szóval a Bölcsek Köve első fejezete még a korai verzióban arról szólt, hogy mi történt Godric's Hollowban, miközben ez nyomtatásba már nem került és Godric's Hollow történetét is csak jóval később, a sorozat utolsó kötetében ismerhették meg.

Scholastic: Meséld el az egyik kedvenc pillanatodat, ami ez alatt a 17 év alatt történt veled.

Rowling: Nagyon sok volt belőle. A könyveken belül, ha arról beszélünk mi történik a sztoriban, fel tudnék olvasni néhányat - az egyik kedvencem az első kötetben van - de sok van még ezenkívül is. Például Luna első megjelenése, mert nagyon szeretem Luna Lovegoodot és szerettem róla írni. A temetős jelenet - igyekszem óvatosan beszélni erről azok miatt, akik esetleg még nem olvasták volna a befejező részt -, de ugyanúgy nagyszerű volt megírni a temetős jelenetet a Tűz Serlegében is, mert ez alatt a néhány év alatt ami a kettő között eltelt látom hogy hova fejlődtem. És ez nagyon kielégítő számomra. Ez csak néhány apró dolog, de emlékszem mennyire élveztem megírni a bolond dallamokat és dolgokat amit Hóborc mondott. Ezek is nagyon szórakoztatóak voltak.

Scholastic: Mi a helyzet a kedvenc személyes pillanatoddal, ami a 17 év alatt történt veled?

Rowling: Személyes pillanatokból, mint írónak igen sok volt, de azt hiszem a második amerikai turné volt igazán felejthetetlen számomra. Mert ez volt az a pont, mikor a könyvek igazán népszerűvé váltak és előtte még nem tapasztaltam meg az ismertség erejét amit a könyvek adtak - fizikai értelemben. Emlékszem az autóban utaztam mikor már kiosztottam az első aláírást. Hosszú tömött sorokban álltak az emberek, ezt meg is jegyeztem Kris Morannek, aki a Scholasticnál dolgozott és jó barátommá vált, és meg is kérdeztem tőle a kocsiban ülve, hogy "Kris, itt kiárusítás van?". Mire ő: "Megőrültél? Miattad vannak itt.". Sosem felejtem el ezt a pillanatot. Ez volt az első pillanat mikor igazán megértettem mi történt velem. Ez rendkívüli és ijesztő is volt egyben. Az előtte levő turnén, talán ha felbukkant néhány száz ember, de ekkor még nem volt nagy őrület."

/Részlet az október 11.-én élőben közvetített Webcastból/

"A három barát a 9 ¾ vágány peronján állva várta, hogy gyermekeik hazaérjenek a nyári szünetre, amikor Hermionénak egy furcsa ötlete támadt.
– Harry, Ron, gondoltatok már arra, hogy meg kéne írni a történetünket?
– Szerintem nem kéne, Hermione. Egészen biztos, hogy az egész varázsvilág ismeri – felelte Ron egy önelégült vigyorral az arcán.
– És a muglik? – kérdezett vissza Hermione. Harry és Ron jelentőségteljesen nézett egymásra.
– Szerintem megőrült – rázta a fejét Ron.
– Komolyan beszélek – Hermione halványan elpirult. – A mugli gyerekek is sokat tanulnának abból, amin mi keresztülmentünk.
– Ez igaz – válaszolta Harry elgondolkozva. – Bár elég fura lenne pénzért árulni a történetünket; egyébként is, hogyan csinálnánk? Egyikünknek sincs ideje könyvet írni!
– Hét könyv kéne, Harry, minden évről egy – Ron vigyorogva oldalba könyökölte barátját. Hermione csendesen kivárta, amíg a két fiú abbahagyja a viccelődést, és közben gondolkozott.
– Mi lenne, ha beültetnénk az ötletet egy mugli fejébe?
– Jóságos ég! Te tényleg megőrültél!
– Fogd be, Ron! Összegyűjthetnénk az emlékeinket, utána egy bűbájjal beültetném őket egy mugli fejébe, és akkor ő úgy mondhatja el nekik a történetet, hogy nem is tudja, hogy igaz.
Miután megérkezett a vonat, a gyerekeikkel együtt elindultak a Kings Cross pályaudvar felé. A peronon Hermione elkapott egy érdekes beszélgetést.
– Tudod, itt találkoztak a szüleim. Pontosan itt. Ha írnék egy róluk szóló könyvet, amibe valahogyan beleszőném ezt a helyet, szép tiszteletadás lenne nekik.
– Vigyázz a gyerekekre, Ron. Találkozunk a kocsinál, nekem még el kell intéznem valamit.
– Rendben, gyerünk, srácok. Nem, Hugo, ne… – Hermione visszafordulva még látta, ahogy Ron végigkergeti Hugót a peronon. Mellette egy szőke nő állt, ő mesélt az állomásról. Hermione feltűnés nélkül továbbindult, de még észrevette, hogy a nő táskáján lévő kis aranyszínű táblába a J. K. Rowling nevet vésték."

/Figyelem, ez csak egy fan kreatív agyszüleménye!
A fordításért ezer köszönet Zsuzsinak!
Forrás: HarryPotterHungary/

Emma Watson (Hermione) miközben az ELLE magazinnak fotózkodott, arra is jutott ideje, hogy egy picit a The Bling Ring című filmről és benne megtestesített karakteréről meséljen. Az ELLE az idei éves Women of Hollywood szekciójába válogatta be Emmát, ahol olyan híres nők mellé került be, mint Octavia Spencer, Shirley MacLaine, Cate Blanchett, Sarah Jessica Parker, Uma Thurman, Kristen Wiig vagy Elle Fanning. Az ELLE magazin háttér videóját alább nézhetitek meg:

Az ELLE magazin természetesen egy estét is tartott Hollywood legnagyszerűbb nőinek, amelyen Emma is részt vett, néhány képet alább leshettek meg:

A színésznő továbbra is nagyban promótálja új filmjét, a The Perks of Being a Wallflowert, legutóbb az Ellen Degeneres Showban tűnt fel, ezt alább vissza is nézhetitek:

Egy cikk is megjelent Emmáról, nem túl pozitív, de úgy vélem jó ezt az oldalát is látni a hírességnek, érdemes elolvasni:

Őrült rontott rá a Harry Potter szépségére
(Forrás: StoryOnline.hu)

"Emma Watsont egy erdő közepén lepte meg zaklatója, aki már jó ideje figyeli a színésznőt.

Profi karrierje legnagyobb fájába vágta a fejszéjét Emma Watson, amikor a zseniális, de rendkívül szigorú Darren Aronofsky Noé című filmjében szerepet vállalt. Az amúgy is idegtépő forgatás pedig még kellemetlenebbé vált az egykori Hermione számára. A felvétel közben a Long Island-i erdőben kellett botorkálnia, ám egyszer csak az egyik fa mögül előlépett egy férfi, aki felé kezdett rohanni, hogy autogramot kérjen, vagy megölelje, vagy leszúrja, vagy bármit, amit a zaklatók szoktak. A váratlan látogató agyával ugyanis nincs minden rendben. Emma már jól ismeri, mivel elég régóta a lakása körül ólálkodik.

Ám szerencsére a beteges rajongó nem ért Watson közelébe, mert a színésznő akkorát sikított a férfi láttán, hogy a forgatáson tartózkodó összes biztonsági és kaszkadőr azonnal a segítségére rohant. Leteperték a zaklatót, és a rendőrség kiérkezéséig fogva tartották. A járőrök nem vették őrizetbe, de megbírságolták, és figyelmeztették, hogy ne közelítse meg kedvencét, különben a rácsok mögé kerül. A színésznő pedig félnapos kimenőt kapott a történtek után, hogy kipihenhesse magát.

Nem ez volt az első eset Emma életében, amikor valaki nem kívánatos módon akart az élete része lenni. A gimnázium éveiben egy huszonéves fiú rendszeresen követte mindenhová, és beült az óráira, hogy figyelhesse. Az egyetemen pedig állandó testőrre volt szüksége, mert több halálos fenyegetést kapott postán és e-mailen."

És persze itt van egy újabb részlet Rowling és a Scholastic interjújából, itt kapta meg az első rajongói kérdést egy diáktól, amit elég részletesen ki is fejtett.

"Webchat diák: Gyerekkorodban voltak olyan tanáraid, akik ösztönöztek arra, hogy minél kreatívabban fejezd ki magad?

Rowling: Voltak néhányan akik tudtak engem ösztönözni az írásra. Volt pár általános iskolás tanárom, akik felolvasták a házifeladatomat az osztály előtt, amitől én nagyon különlegesnek éreztem magam. Tényleg ilyenek voltak, és ez meg is maradt az emlékeim között. A büszkeség, amit éreztem mikor elhangzott egy-egy munkám a többi diák előtt, nagyon nagy dolog volt a számomra. Volt egy tanárom már egy kicsit idősebb koromban, a neve Lucy Shepard, és az ő neve már akkor készségesen megmaradt bennem, mikor épp csak megismertem. Csak egy eseményen vettem részt, ahol ő is jelen volt.

Tizenéves koromban tanított engem. Fantasztikus angol tanár volt. Mint Dumbledore és McGalagony a könyvekben, ő is sok olyan dologra tanított meg, ami nem feltétlenül kapcsolódott az irodalomhoz. Dolgokra az életről. Nagyon jó példa volt egy olyan nőre, aki okos és akinek voltak önmagához elvárásai, elvei - és ő egy nagyszerű példakép volt számomra.

Scholastic: És ez egyfajta érvényesülés is volt fiatal korodban...

Rowling: Teljesen. Soha nem felejted el azokat a tanáraidat, akik azt mondták neked: "Meg tudod csinálni."."

/Részlet az október 11.-én élőben közvetített Webcastból/

Itt van egy újabb adag részlet a csütörtökön élőben követhető webcastból, melyben Rowlingot faggatták erről-arról. Az alábbi kis fordításból kiderül mennyire is ragaszkodott mindig ahhoz, hogy egyszer csak író váljék belőle.

"Scholastic: Van valami ötleted, hogy miért az ilyen könyvek és folytatásaik varázsolják el leginkább az olvasókat, legyen szó fiatalról vagy öregről, ilyen epikus méretekben?

Rowling: Vannak ötleteim ezzel kapcsolatban. Azt szoktam mondani, mert ez a legegyszerűbb válasz, hogy "Meg kell kérdezni az olvasót. Ők tudják mit szeretnek." De csak az utóbbi években értettem meg egy kicsit jobban mit is jelent ez - főleg mivel sok olvasóval tudtam beszélni. Azt hiszem elsősorban a karakterekbe szeretnek bele az emberek. Annak ellenére, hogy a mágia annyira szórakoztató, és a rejtett világ gondolata annyira vonzó - ez rám ugyanúgy igaz, mint íróra és mint felnőttre egyaránt - és az ötlet, hogy valahol különleges dolgok történnek. Mégis úgy gondolom, hogy a karakterek azok, akikbe igazán beleszerettek az emberek világszerte, mindenekelőtt Harrybe, Ronba és Hermionéba valószínűleg.

Scholastic: Mindig is a vágyad volt az írás?

Rowling: Mindig. Szó szerint nem emlékszem olyan időre, hogy ne akartam volna írni, még akkor sem, mikor valahogy meg kellett keresni az életre valót. Nem voltam őszinte ezzel kapcsolatban. A szüleim nem gondolták úgy, hogy ez egy stabil megélhetés lenne, de én mindig is ezt akartam csinálni. A szívem mélyén tudtam, hogy a próbálkozás lesz olyan nehéz, mint a lehetőség arra, hogy írjak.

Scholastic: Már gyermekkorodban is agyaltál ki történeteket?

Rowling: Igen, határozottan. Az első "könyvet" amit valaha írtam, 6 éves koromban találtam ki. Ez egy Nyúl nevű nyúlról szólt.

Scholastic: Szívesen megnéztem volna.

Rowling: Nem lett olyan jó. De visszatekintve igen lenyűgöző érzés volt, mikor befejeztem. Azt hiszem ez a jele annak, hogyha valaki igazán írni akar, mert elkezdeni egy történetet könnyű, befejezni már kevésbé."

/Részlet az október 11.-én élőben közvetített Webcastból/