Nagy-Britannia és Írország kviddicscsapatai
Annak érdekében, hogy a kviddicsjáték titokban tartható legyen a muglik előtt, a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályának korlátoznia kell az egy év alatt lejátszható mérkőzések számát. Amatőr találkozók a vonatkozó előírások betartása mellett szabadon rendezhetők, a professzionális kviddicscsapatok száma azonban a bajnoki liga megszervezése, azaz 1674 óta törvényileg szabályozott: annak idején Nagy-Britannia és Írország tizenhárom legjobb csapatából megalkották a ligát, a többi egyesületet pedig megszüntették. A tizenhárom csapat azóta is évről évre megküzd a bajnoki címért.
Appleby Arrows
1612-ben alakult észak-angliai csapat. Világoskék talárban játszanak, melyet ezüst nyíl díszít. Az Arrows-drukkerek egyetértenek abban, hogy csapatuk eddigi legnagyobb sikerét 1932-ben érte el, amikor egy sűrű ködben és zuhogó esőben lejátszott, 16 napig tartó mérkőzésen legyőzték az akkori Európa-bajnokot, a Vratsa Vulturest. A klub szurkolóinak azt a szokását, hogy az Arrows minden sikeres támadása után varázspálcáikból nyilakat lőttek a levegőbe, a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya 1894-ben betiltotta, miután egy alkalommal az egyik nyíl átfúrta Nugent Potts játékvezető orrát. Az Arrows régi nagy riválisa a Dimbourne-i Darazsak.
Ballycastle Bats
Észak-Írország legünnepeltebb kviddicscsapata. Eddig huszonhét alkalommal nyertek bajnokságot, így ők a liga történetének második legsikeresebb klubja. A Bats-játékosok fekete kviddicstalárjának mellrészét piros denevér díszíti. Híres kabalaállatukat, Barnyt, a pisze denevért többek között a vajsörreklámokból ismerhetjük (Barny mondja: Vajsört vedelj! / Kérek minden denevért, / igyon bátran, de ne vért!)
Caerphilly Catapults
Az 1402-ben alapított walesi klub játékosai keresztben csíkozott, világoszöld-piros talárban játszanak. A Catapults tizennyolcszor nyert bajnoki címet a ligában, 1956-ban pedig az Európa-kupa döntőjében diadalt aratott a norvég Karasjoki Kányák fölött. Leghíresebb játékosuk "Durrbele" Dai Llewellyn tragikus halála után (nyaralás közben felfalta őt egy kíméra a görögországi Míkonosz szigetén) a walesi boszorkányok és varázslók nemzeti gyásznapot tartottak. A Durrbele Dai Emlékérmet minden bajnoki idény végén az a játékos kapja, aki az adott szezonban a legizgalmasabb és legvakmerőbb légi mutatványokat hajtotta végre.
Chudley Csúzlik
Sokan úgy vélik, hogy a Chudley Csúzlik dicsősége már örökre a múlté, de a hűséges rajongók ma is reménykednek a klub eljövendő reneszánszában. A Csúzlik huszonegyszeres bajnokok, de utoljára 1892-ben vihették haza a kupát, s teljesítményük az elmúlt több mint száz évben nem volt valami fényes. Élénk narancssárga csapattalárjukon két fekete C betű és egy suhanó csúzligolyó látható. Jelmondatukat 1972-ben "Győzni fogunk!"-ról "Fohászkodjunk, és reméljük a legjobbakat!"-ra változtatták.
Dimbourne-i Darazsak
A Dimbourne-i Darazsak sárga-fekete, keresztben csíkozott talárját darázs képe díszíti. Az 1312-ben alapított csapat tizennyolcszor szerzett bajnoki címet, és két alkalommal jutott a legjobb négy közé az Európa-bajnokságon. Nevét a klub állítólag egy meglehetősen csúnya incidens kapcsán vette fel, mely a 17. század közepén, az Appleby Arrows ellen vívott mérkőzésen történt. Az egyik terelő a pálya szélén álló fa ágai között felfedezett egy darázsfészket, s az Arrows fogója felé ütötte azt. A fogó olyan sok darázscsípést szenvedett, hogy abba kellett hagynia a játékot. A dimbourne-iek megnyerték a mérkőzést, s úgy döntöttek, a darazsat választják szerencsét hozó jelképüknek. A Darazsak szurkolói (a "szurkák") körében hagyomány, hogy hangos zümmögéssel igyekeznek megzavarni az ellenfél hajtóját a büntetőtámadás elvégzése közben.
Falmouth Falcons
A Falcons-játékosok talárja sötétszürke és fehér, emblémájuk sólyomfejet mintáz. Közismerten a kemény játék hívei; ez különösen igaz volt világhírű terelőikre, Kevin és Karl Broadmoorra, akik 1958-tól 1969-ig játszottak a csapatban, s akiket a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya nem kevesebb, mint tizennégy alkalommal szabott ki eltiltást veszélyes játék miatt. Az egyesület mottója így hangzik: "Győzzünk, de ha nem megy, legalább törjünk be pár fejet!"
Holyhead-i Hárpiák
A Holyhead Harpies igen régi walesi klub (1203-ban alapították). A világ kviddicscsapatai között egyedülálló módon megalakulása óta kizárólag boszorkányok játszanak benne. Kviddicstalárjuk sötétzöld, mellrészét arany karom díszíti. Az általános vélemény szerint a Harpies és a Heidelberg Harries 1953-as mérkőzése, melyet boszorkánycsapat nyert meg, a kviddicstörténet egyik legszebb meccse volt. A hét napos találkozó végén a Harpies fogója Glynnis Griffiths parádés cikeszbefogást mutatott be.
Gwenog Jones
Kviddics kapitány
1968 -
Az egyetlen kizárólag nőkből álló Kviddics csapat, a Holyhead Hárpiák kapitánya és terelője. Meccs után szeret barátokkal ejtőzni, vajsört inni és a Walpurgis Leányainak zenéjét hallgatni.
Kenmare Kestrels
Az 1291-ben alakult ír egyesületet világszerte népszerűvé tették kabala-leprikónjauk szellemes mutatványai és szurkolóik gyönyörű hárfajátéka. A Kestrels-játékosok smragadzöldben lépnek pályára. Taláruk mellrészét két, háttal egymés felé fordított K betű ékesíti. Darren O'Hare, aki 1947-60 között őrizte Kestrels gólkarikáit, háromszor volt az ír nemzeti válogatott csapatkapitánya, s az ő nevéhez fűződik a Karvalyfej támadóalakzat kifejlesztése.
Montrose Magpies
A Magpies a brit-ír liga történetének legsikeresebb csapata: 32 alkalommal nyerték el a bajnoki címet. Kétszeres Európa-bajnokok, nemzetkozi szurkolótáborral büszkélkedhetnek. Számos kitűnő játékosuk közé tartozik Eunice Murray fogó (1942-ben halt meg), aki egy ízben kérvényezte, hogy használjanak fürgébb cikeszeket, mert ,,ezeket túl könnyű elkapni", és Hamish MacFarlan (1957-68 között volt csapatkapitány), aki ragyogó kviddicsjátékosi pályafutása után hasonlóan kitűnő munkát végzett a Varázsjékok és Mágikus Sportok Főosztályának vezetőjeként. A Magpies-talár fekete-fehér, elöl és hátul szarka-embléma díszíti.
Porpicy SC
Az 1163-ban alapított Porpicy SC a liga legrégebben működő csapata. Huszonkétszer nyertek brit-ír bajnokságot, és kétszer Európa-kupát. A Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály javára indított adománygyűjtés keretében nemrég jótékony célú felvétel készült "Suhints rá a gurkóra, a kvaffot kapjuk el!" kezdetű csapatindulójukból, Celestina Warbeck boszorkány-énekesnő előadásában. A Porpicy SC játékosainak tengerészkék talárját a klub jelképe, a két keresztbe tett arany sáslevél ékesíti.
Joscelind Wadcock
1911 -
A Puddlemere United Kviddics csapat hajtója.
Pride of Portree
A csapat hazája Skye szigete, ott alapították 1292-ben. A "Pride"-ok, ahogy szurkolóik nevezik őket, mellrészén arany csillaggal díszített bíborszínű talárban játszanak. Híres hajtójuk, a harminchatszoros skót válogatott Catriona McCormack az 1960-as években kapitányként két bajnoki címhez segítette hozzá a csapatot. Ma lánya, Meaghan őrzi a Pride-ok karikáit. (Fia, Kirley szólógitáros a Walpurgis Lányai nevű népszerű varázslózenekarban.)
Tutshill Tornados
A Tornados játékosok égszínkék talárjuk mellén és hátán két-két sötétkék T betűt viselnek. Az 1520-ban alapított csapat legnagyobb sikereit a 20. század elején érte el, amikor - brit-ír rekordot döntve - ötször egymás után szereztek bajnoki címet a ligában. A csapatkapitányi tisztet abban az időben Roderick Plumpton fogó töltötte be. Plumpton 22 alkalommal játszott az angol válogatottban, s ő tartja a cikesz-elkapás brit rekordját: az 1921-es Caerphilly Catapults elleni mérkőzés Plumpton jóvotálból mindössze három és fél másodpercig tartott.
Wigtown Wanderers
A skót határvidéki klubot 1422-ben alapította egy Walter Parkin nevű varázsló-mészáros hét gyereke. A négy fivér és a három nővér kétségkívül erős csapatot alkothatott; ritkán veszítettek mérkőzést, nem utolsósorban azért, mert -úgy hírlik- ellenfeleiknek inukba szállt a bátorságuk a pálya szélén álló Walter láttán, aki egyik kezében varázspálcát, a másikban hentesbárdot szorongatott. A századok során sok Parkin-ivadék játszott a csapatban, de az alapítók emlékét őrzi a Wigtown Wanderers ezüstszínű hentesbárddal díszített vérvörös kviddicstalárja is.
(Részlet: Tudor Hushpush -- A Kviddics Évszázadai)
~¤~ Vissza a Menübe! ~¤~
~¤~ Vissza a Főoldalra! ~¤~ |